Ha elgondolom, hogy cirka húsz évvel ezelőtt így Szilveszterkor még képes voltam szkriptet írni a GUM áruházban lévő igen kezdetleges kamera képeiből, hogy legalább valamelyest mozgó legyen a látvány, sőt körbenézve a világ igen kevés számú kamerái között, összeállítást szerkesztettem a szilveszteri világból, hogy mi történik az év utolsó napján Liechtensteinben, Izlandon, hirtelen csak erre a kettőre emlékszem, de volt több is. Ehhez képest most csak néhány helyet mutatok.
Szentpéterváron a Nyevszkijen ma már látszott, hogy az emberek többsége nem munkába igyekezett, időnként egész tömeg hömpölygött a járdán, a tegnap leesett havat taposva. Ráadásul a Jeliszejevszkij üzletház sarkán ma délelőtt két jelmezes, Nagy Péter korszakának stílusában öltözött férfi járkált, időnként megszólítva járókelőket, néhányan szelfiztek is velük.
Néha felborult a történelmi hitelesség: az 1700-as évekből idecsöppent kalpagos-kardos délceg férfiú az okostelefonját böngészi. 😄
Stílusos búcsú a hölgytől, aki szóba elegyedett velük:
Jakutszkban a benzinkútnál ma is ugyanúgy zajlott az élet, mint bármikor, ez önmagában még nem lenne különleges, ám ha tudjuk, hogy ott pillanatnyilag (már legalább egy-két hete) mínusz 45 fok van, úgy már elég félelmetes. És ehhez még folyamatosan ugyanilyen köd is abban a hidegben, a kútkezelők meg csak ott állnak, még ha csak pár percig is... én nem is tudom, hogy lehet ezt kibírni.
És van, ahol már holnap, sőt 2026 van, például Japánban. A Kongo hegyen éjfélkor rengeteg ember gyűlt össze.
Yokohamában éjfélkor nem látszott tűzijáték, viszont a felhőkarcolók emeletein a megvilágítás bizonyos törvényszerűséggel változott pár másodpercenként.
De már Jakutszkban is elseje van, a Léna jegén éjfélkor már egy autó sem igyekezett a túlsó part felé, viszont ha figyelsz, láthatod itt az utcán azokat az apró fekete hangyákat: emberek, a legmerészebbek, akik kijöttek a házakból a mínusz negyvenöt fokban, hogy tűzijátékot lássanak és köszöntsék az új évet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése