Mikulásfalva

Ilyen forgalmas most Rovaniemiben a Mikulás látványosság (vagy minek nevezzem), és gondolom, ez most már így lesz karácsonyig. 

Csak azt nem tudom, hogy ha a Mikulás, azaz Joulupukki most éppen itt turnézik nálunk városról városra - ahogy hírlik -, akkor ott ki szórakoztatja ezt a sok embert? 😊

Érthetetlen

Mi már reményeink szerint kifelé megyünk a télből, de pár nappal ezelőtt Finnországban bizony még  kemény mínuszokat mutatott a hőmérő. Legalábbis Rovaniemi mellett a Mikulás falujában. Ezekben a hónapokban rengeteg ott a turista, leginkább a Mikulás miatt mennek, és a webkamerán követhető mozgásuk tanúsága szerint az ott álló hatalmas hőmérőt választják a fotózkodás helyszínéül ahelyett, hogy a pár méterre lévő sarkkörön fényképeztetnék magukat. Megérkeznek, körülnéznek, és azonnal megrohanják a hőmérőt, majd pedig sorban lefotózzák egymást. És olyankor is ugyanígy zajlik ez, amikor a kijelző plusz fokokat mutat, tehát nem az extrém hideg jelenti számukra a látványosságot. Érthetetlen, mi lehet annyira érdekes abban a hőmérőben, mikor pár méterre tőle ott húzódik az északi sarkkör, világosan kijelölve oszlopokkal, azokra nagy betűkkel ráírva: Arctic Circle.

Ha én odautaznék és úgy döntenék, hogy megörökíttetem magam, biztos nem érdekelne az a hőmérő,  hanem egyik lábammal a sarkkör elé lépnék, a másikat meg áttenném rajta és így fotóztatnám le magam, hogy megmaradjon a pillanat, amikor átléptem a sarkkört. Nem értem én az embereket. 😊

Finnországi erdei webkamera kis, szalmával bélelt menedékkuckóval és néha némi élelemmel. Hiúzok (elvétve szarkák is) látogatják, mostanában hatan vannak a falkában.

A videón a ma délután néhány részlete.

A finnországi Pori kameraképéről már volt szó korábban, most csak azt mutatom, mennyire megváltozott a látvány február óta. Alapvető jellegzetesség, hogy amikor ezt rögzítettem, ott már este fél 11 volt, mégis éppen csak alkonyodott, ami érthető, hiszen május közepe van és a sarkkör táján lassan kezdődik az a jelenség, amit mi fehér éjszakáknak ismerünk. 

A fák kizöldültek, a folyóról eltűnt a jég, és már felszerelték azt a nyári pontonhidat, ami majd nemsokára az évente megrendezett jazzfesztiválra érkező  látogatóknak és minden turistának megkönnyíti a gyalogosközlekedést a rendezvény helyszíne és a belváros között. A régi városháza tornyán világít az óra számlapja és a gyalogoshíd közelében működik már a szökőkút. Poriban is itt a tavasz és hamarosan a nyár, egyre később lesz éjszaka és egyre tovább lehet figyelni, hogyan zajlik az élet késő este a folyón és a szemközti parton.

Vajon most milyen idő van azokon a helyeken, ahonnan az elmúlt hetekben mutattam webkameraképeket? Szentpéterváron a Péter-Pál erőd "főterén" némely ottmaradt hófoltok közt járkálnak a turisták és a vasárnapi sétálók:

Ugyancsak Szentpéterváron a Nyevszkij és Malaja Szadovaja sarkán nyoma sincs a hónak, ragyogó napsütésben próbálkoznak a pénzdobálással ott a falnál, ez a bácsi pedig itt elöl a Nemzeti-Felszabadítási Mozgalom zászlaját hurcolássza...

 

 ...nem sokkal ezután egy másik veszi át a zászlót, de ő már sokkal aktívabb, odamegy az emberekhez, megpróbálja a szórólapokat is osztogatni:

A Néván még tartja magát a jég, bár az emberek már nem merészkednek rá, de a légpárnás kis hajót elbírja:

A Ladoga-tó közepén a Valaam kolostor szigetén szinte ugyanolyan vastag még a hó:

Finnországban, Poriban a háztetőkről és az utakról már eltűnt a hó, de a folyó még jegesen zajlik:

Svédországban, Kirunában minden ugyanolyan, talán kissé vékonyabb a hóréteg a parkolóban:

Izlandon, Reykjavíkban a Tjörnin-tóról teljesen eltűnt a jég, az ott honos vízimadarak boldogan birtokolják az egész víztükröt:

A világ másik oldalán, Floridában persze nincs változás, ott eddig is nyár volt és most is az van.

****************************

És egy ráadás, ámbár erről a helyről még nem mutattam kamerát, de ami késik, nem múlik. Tehát Reggio Calabriában éppen most így zuhognak a napsugarak egyenesen bele a tengerbe:

Ott fenn északon, valahol a finn medve lábán, Poriban ma a sűrűn szakadó havat hordta a szél, úgyhogy inkább egy februári hideg, de napsütéses napon rögzített videót teszek ide, ahol nagyon jól látni mindent, amit a vicces nevű Kokemäenjoki folyót pásztázó kamera mutatni akar. Gyorsan nézzük végig, odaírtam, mit is látunk szépen sorban, aztán majd pár szót mondok is róluk. A filmet tényleg állítsd teljes képernyősre, mert így szinte semmit sem látni (zenét is kapsz hozzá, egy finn népdalt).

Pori nevét mi leginkább az 1966 óta évente megrendezett jazzfesztiválról ismerhetjük, amit egyébként főleg  a folyó innenső partján fekvő parkban bonyolítanak le. Nyáron még egy hidat, egy kifejezetten gyalogosoknak és kerékpárosoknak szánt pontonhidat szerelnek a két part közé, hogy a fesztiválozók könnyen megközelíthessék a belváros nevezetességeit. Mivel kezdetben a legtöbb ház fából épült, Poriban gyakran tört ki tűzvész, ezek miatt az évszázadok során összesen kilenc alkalommal kellett a várost újjáépíteni. Az egyik legnagyobb tűz 1852-ben az épületek többségét elpusztította, csak néhány maradt meg épségben, például a régi városháza. Az ezt követő újjáépítés során a svéd tervező négy sétány mentén osztotta négy részre a város központi részét (a tervrajzon a Björneborg Pori svéd neve).

A film elején az 1863-ban épült neogótikus stílusú  belvárosi templomot látjuk, ez Finnország egyik legnagyobb temploma. Különlegességei az öntöttvas torony, és a szentély 1920-as években készült ólomüveg-ablakai. Híresen jó akusztikája és 2007-ben épített remek orgonája miatt minden év júniusában orgonafesztivált rendeznek benne.

A templomot körülvevő kert földjében négyszáznál is több II. világháborús halott nyugszik.

A híd, amit a film elején látunk, 1926-ban váltotta fel az addigi, fából készült Charlotta nevű pontonhídat. Ez a mai híd lett a Kokemäenjoki folyó első vashídja, neki már nincs neve, illetve egyszerűen csak úgy hívják, hogy Porinsilta, azaz Pori hídja. :)

A régi Charlotta híd 1926 előtt

Az étteremhajó egy régi, felújított hajó, azt mondják róla, hogy valamikor kalózhajó volt, de ez valószínűleg inkább városi legenda lehet. Mindenesetre azért a cégtábláját eszerint tervezték:

 

A régi városháza neoklasszicista stílusban épült 1841-ben. Az 1852-es nagy tűzvészben épen maradt, csak az óratornya omlott össze, amit jóval később, 1891-ben újjáépítettek.  1961-ig ez volt a városháza, ma pedig különféle hivatalok és idegenforgalmi iroda működik benne. Az alagsorban, a régi börtön helyén pedig éttermet üzemeltetnek. 1938 óta az épület előtt áll a Porit jelképező medve szobra.

 
A műcsarnok épülete eredetileg mérő- és kereskedőház volt, ezt alakították át, amikor 1979-ben létrejött a kortárs- és modern művészetek múzeuma. Jelenleg 800 négyzetméternyi kiállítótérben rendezik az állandóan változó tárlatokat.

És még valami: a kamera látószögét valahogy így kell elképzelni - a piros csepp jelzi, hol van, a két vonallal pedig az általa befogott területet próbáltam érzékeltetni: