Ismét egy alapvetően hideg éghajlatú helyet mutatok, Európa legészakibb területét, a Spitzbergák szigetcsoportot. A kamera a főváros, Longyearbyen kikötőjét pásztázza teljesen körbeforogva.
A
Spitzbergákról itt a kontinens belsejében nem sokat tudunk, pedig
egyedülállóan érdekes hely. A sarkkörön jóval túl, az északi szélesség
78. foka körül elterülő szigeteket már a 12. században felfedezték a
vikingek, de a norvégül Svalbardnak nevezett terület egészen 1920-ig a
senki földjének minősült. Akkor egy nemzetközi egyezmény alapján
Norvégia birtokába került, ugyanakkor kimondták, hogy az egyezményhez
csatlakozó többi állam (többek közt Magyarország is!) jogosult ott a
természeti kincsek és erőforrások kitermelésére és használhatja a
szigeteket halászati, hajózási célból. Ezután még sokáig orosz
tulajdonban maradt néhány bányatelepülés, melyek közül ma már csak egy
él, a ma is orosz lakosságú Barentsburg. Egy azóta elnéptelenedett másik
orosz városba, Pyramidenbe látogatásokat szerveznek a turisták számára,
a helyi idegenvezető pedig Szása, az egyetlen hotel igazgatója. Egy
ilyen kirándulásról szól az origo érdekes és vicces beszámolója,
a világ legészakibb Lenin-szobráról, a csak a mólónál működő
mobiltelefonról és a kizárólag a hegytetőn létesíthető
internetkapcsolatról, meg még sok más, nekünk hihetetlen körülményről.)
A Spitzbergákon áprilistól augusztus közepéig nem megy le a nap, így állandóan világos van - és nem is csak a fehér éjszakák
módján, hanem úgy igazán - bizonyság erre a tegnap egész naptól ma
reggelig óránként 1-1 képet rögzítő bemutató a főváros kikötőjéről:
A
fővárosban, Longyearbyen-ben él a teljes lakosság többsége, mintegy
2000 fő - az egész szigetegyüttes lakossága 2800 körül van. A népesség
60 százaléka norvég, a fennmaradó 40% orosz, így nem meglepő, hogy két
hivatalos nyelv van, a norvég és az orosz. A települések között nincs
úthálózat, hajóval, repülővel, illetve hómobillal lehet közlekedni.
Hogy
miért van mindenkinek fegyvere, miért nem szülnek és miért nem temetnek
a szigeten, valamint hogy milyen a négy hónapig tartó sötétség és a
négy hónapig tartó világosság - mindezekről lehet olvasni az origo másik cikkében.
Akinek
pedig a fentiek annyira felkeltették az érdeklődését, hogy még többet
szeretne megtudni a Spitzbergákról, válogathat a cikkek közt itt.
A Spitzbergák, vagyis Svalvard helye a térképen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése