Szevero-Kurilszk (Oroszország,
Szahalini terület) nagyon messzi és nagyon zord tájon van - ennek a
kisvárosnak is van egy webkamerája, ami ráadásul bizonyos időközönként
el is fordul és megpróbálja bemutatni a közvetlen környezetét. Kicsit
vacak a kép, néha megakad, és a kamera elég magasan lehet, úgyhogy
minden nagyon pici, de azért látjuk, amint emberek járnak az utcán,
gyerekek szaladgálnak egy kis térségen, néha kutyát sétáltat valaki, és
autók is gurulnak, bár még ilyen messziről is látszik, hogy nem
luxuskocsik, inkább a zord vidékhez hasznosabb masszív
terepjároféleségek.
A
Kuril-szigetek a térképen közvetlenül Kamcsatka alsó csúcsától indulva
kötik össze a félszigetet Japán szigeteivel, és Szevero-Kurilszk a
legnagyobb, Paramusir nevű szigeten fekszik. A várost a 19. században
akkor alapították, amikor a Kuril-szigetek már japán fennhatóság
alatt voltak. Orosz, pontosabban szovjet terület 1945-ben lett ismét, a
város a mai nevét is akkor kapta.
Ezt
a videót egy tegnapi, meg két mai felvételből raktam össze, és ott
bizony még tél van. De a tegnapi hó mára nagyrészt elolvadt, amint ez
majd látszik is, aztán pedig újabb pár óra alatt olyan köd lett, -
miközben be is esteledett - hogy a közvilágítás fényei is alig törnek át
a homályon.
(Egyébként
az ottani helyi idő 9 órával van előbbre a miénknél, most például ott
már reggel 6 óra múlt, világos van és már köd sincs.)
Amint
látható, maga a település elég sivár - amin persze nem javít a téli
kopár, havas-latyakos látvány sem. De vannak emberek, akiknek ez az
otthona, akik itt születtek és születnek, felnőnek, dolgoznak, elviselik
a meglehetősen zord időjárási körülményeket, és minden bizonnyal sokan
szeretik is a városukat. A rövid videó alá olyan zenét tettem, amellyel
egy onnan származó énekesnő indult a 2013-ban megrendezett
szevero-kurilszki
dalfesztiválon és éppen arról énekel, hogy mennyire szereti a várost,
ami ugyan nem főváros és nem is üdülőhely, de a szülővárosa.
A
Kuril-szigetek alatt - Japánhoz hasonlóan - elég mozgalmas élet zajlik a
mélyben, itt és Kamcsatkán vannak a környék legaktívabb vulkánjai és
gyakoriak a földrengések is. Szevero-Kurilszktól nem messze két vulkán is van, az Ebeko és az érdekes nevű Váratlan. Igen, így hívják, Неожиданный. :) Hogy ez utóbbi alvó vulkán-e, nem tudom, mindenesetre a mellette lévő Ebeko nagyon is működik, épp néhány hete adták hírül, hogy hamufelhőt lövellt ki, amit a légiközlekedésnek is figyelembe kellett vennie.
1952-ben
egy tengermélyi földrengést követő cunami sújtotta a szigetet, a víz a
várost szinte teljes egészében elpusztította és több mint 2000 ember
halálát okozta. Akkoriban a katasztrófa következményeiről, az áldozatok
számáról eltitkolták az információkat, mindez csak a 90-es években
került napvilágra. A cunami után a várost már a tengertől távolabb
építették teljesen újjá. Ez itt a katasztrófa emlékműve:
A
szevero-kurilszki ortodox egyházközség nagyon fiatal, húszéves, és a
kis fatemplom is csak 2005 óta áll: felépítését a 2003-as kamcsatkai
légikatasztrófa áldozatainak emlékére határozták el, amint az a rajta
lévő táblán is olvasható.
Van
a városnak középiskolája, kultúrháza és szállodája is, a szálloda
Halászház névre hallgat. Repülőtér nincs, de van helikopter leszállóhely
(mennyivel egyszerűbb oroszul: вертодром), tehát Kamcsatkáról
vagy helikoptert lehet bérelni drága pénzért, vagy hajóval lehet utazni
egy teljes éjszakán át. Más közlekedési lehetőség nincs a szárazföldre.
Lesz
még nyár Szevero-Kurilszkban is, ott is kizöldül majd a vidék,
láthatunk még szebbet is ezen a kamerán, biztos vagyok benne. De azért
az a nyár nem olyan lesz, mint nálunk, csak összehasonlításképpen: az
ottani éves átlaghőmérséklet 2,8 C°, nálunk 10 C°.
(Ismét
mondom a szokásos mantrámat: ajánlatos a képet teljes képernyős módra
állítani, jobb alsó sarok, kis négyzet, rákattint, néz, és úgy lát is
valamit.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése