Az előző bejegyzés cseresznyefái Japánban, a Shimogou városkához tartozó Yunokami-Onsen vasútállomáson virágoznak.  Ez Japán egyetlen nádtetős állomásépülete.

Az állomásépület helyiségeit a várakozó utasok pihenésére tették alkalmassá. Az egyik helyiségben régi irori, vagyis a padlóba süllyesztett tűzhely van, fölötte akasztóra függesztett vízmelegítő edénnyel. Az edény emelésére és leeresztésére egy rögzített, hagyományosan hal alakúra formált kar szolgál. A másik helyiségben pedig lábfürdő medencét alakítottak ki.

Az irori

A lábfürdő medence

Az állomáshoz tartozik egy haranggal kiegészített óratorony. Nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy vajon a harangjáték naponta milyen időpontokban hangzik fel, de van a youtube-on egy déli 12-kor felvett videó, ezek szerint délben biztosan eljátssza a maga rövidke melódiáját. 

Ezt pedig vasárnap rögzítettem és mivel a kamera néma, a hangulat kedvéért alászerkesztettem a harangjátékot. Itt éppen két vonat érkezik az állomásra, ez itt elöl bevárja a másikat, az utasok beszállnak, aztán ki-bejárkálnak, főleg fotózni lépnek ki, de végül mégis elérkezik az indulás ideje és szépen kimegy az állomásról mindkét vonat.

A közelben  a Takakura szentélyt a vidék őrző istenségének tiszteletére szentelték és egy nyolcszázéves cédrusfák alkotta ligetben építették fel.

Innen pár kilométernyire van a régi hagyományos építésű nádfedeles házakból álló Ouchijuku, amolyan skanzen-féle látványosság, ennek egyik utcájára is irányul egy webkamera,  napközben láthatjuk, amint a turisták jönnek-mennek a Nanshan utcán. Áprilistól novemberig a fent említett vasútállomástól autóbusszal lehet eljutni Ouchijukuba, ahol amennyire lehetséges, megőrizték az Edo-korból fennmaradt település látványát, a villany- és telefonkábeleket például a föld alatt vezetik. Az Edo-kor Japán történelmének 1600 körül kezdődő, nagyjából 260 évig tartó időszaka volt, a gazdasági növekedés és viszonylagos béke, virágzó kultúra kora. Ekkor lett a mai Tokyo elődje, Edo az ország tényleges fővárosa, miközben a császári főváros Kyoto volt.

Ouchijuku település a 17. századtól kezdve postaállomás volt, ahol megpihenhettek az utazók,  megszállhattak a fogadókban, ételhez-italhoz jutottak a kocsmában, és ha szükséges volt, lovat válthattak és hordárt bérelhettek. A magasabb rangú hivatalnokok és a szamurájok számára külön fogadót tartottak fenn.

Némi kellemetlenség, hogy mindkét kamera valós idejű közvetítését elég gyakran reklámok zavarják és akasztják meg, de ha azt a pár másodpercet kiböjtöljük, az oldal frissítésével tovább nézhetjük az élő adást. Éjszakára a közvilágítást lekapcsolják, hajnalig csak pár fényforrás látható - egyébként 7 órával jár előbbre az óra Japánban.